Azt hiszem 16 éves koromban, talán a soltvadkerti sörfesztiválon kóstoltam először sört. Valami nagyüzemi lágert, csapról. Szerelem volt első ízlelésre. No persze akkor még csak ilyen sörök voltak, nem ismertük a kézműves söröket, talán nem is voltak. Azóta is bensőséges kapcsolatot ápolok a sörrel.
Az évek során sokat formálódtam, de a sör és a különféle ízek iránti imádatom mit sem változott. Egy hideg őszi estén a Bazilika mögött botlottam egészen véletlenül a Főzdebuszba, itt találkoztam először a kézműves sörökkel. Döbbenetes volt a különbség, sörök iránti rajongásom új irányt vett és tovább erősödött.
2012 év végén felmondtam addigi munkahelyemen és nem sokkal később megvásároltam az első sörfőző készletem, hogy legalább ennyi örömöm legyen a nagy szabadságom mellett. Már az első főzetek - amelyek egyébként még csak próbaképpen sűrítményekből készültek- meggyőztek afelől, hogy igen, bármerre is fúj majd az élet szele, magamnak szeretném főzni a sört. Aztán egy hosszú szélcsend következett, de az élet nem sodort el a sör mellől. Közben szépen lassan - mivel egyre nagyobb és nagyobb sikere volt baráti körben a söreimnek-, áttértem a tényleges főzésre. Ekkor keresett meg Séf is, hogy szeretne a születésnapjára egy különleges, egyedi sört. Amikor elkészült és megkóstoltuk vágott arcon a felismerés, hogy igen, nekem ezzel kell foglalkoznom!
Fantasztikus emlékeim vannak, amelyek nagy része a sörözéshez köthető. Legyen az egy beszélgetés, egy buli, egy fesztivál, vagy akár egy randi. Szeretném, ha a söröm kortyolgatása közben, ti is hasonlókat élnétek át.
